A fáradt vándorok a negyedik nap megpihennek, kutyákat, macskákat, birkákat, lovakat és szamarakat simogatnak, dézsában áztatják fáradt csontjaikat, sziesztáznak, nézelődnek, kortyingatnak. Várpalota fölött, a világ tetején, elzárva a mindennapi rohanás elől, egy tanyán, ahol nincs tévé, nincs internet, itt sajnos egymással kell beszélgetni, együtt kell nevetgélni, főzni, sütni (de még milyen finomakat!).

Ám minden jónak vége szakad egyszer, másnap elindulunk, hogy folytassuk a kemény munkát: Siófok a cél. Hullámzó dombok között, távoli vihartól sürgetve érjük el Balatonakarattyán a magyar tengert, kiülünk a hegytetőre, onnan nézünk szerteszét. A vihar ma is elkerül bennünket. A Balaton a lábunk alatt, az ellenőrzőpont-sör a kezünkben, el is nézelődünk vagy egy órát. Már javában tart a délután, amikor továbbgurulunk, a déli part fenyőfái és kétszázéves, borostyánfutotta kúriái között. Még nincs szezon, a német nyugdíjascsoportokon kívül csak néhány kerékpárossal találkozunk az úton, szállást is találhatunk még mindenhol, de ha már hoztunk sátrat, mi kempingekben nézelődünk. Siófok előtt a Katicára esik a választás, a belváros öt kilométer, az ár igazán baráti. Amint áll a sátor, ugrunk is be a vízbe, hogy idén először fürödjünk a Balatonban: naplemente, vörös, lila, narancssárga, türkizkék felhők, langyos-frissítő víz, tökéletes pillanat.

Este nekiindulunk a Balaton fővárosának, ismerőslátogatóban vagyunk, így nem nekünk kell felfedezni a legjobb helyet, hanem szakmai tapasztalattal rendelkező kísérőnk van. A belvárosi, teraszos, mediterrán hangulatú Lógó üvegben nyolcat fizet, tizet iszik akcióba botlunk, így záróráig el is vagyunk, de a hazaúton sem zavar a hűvös idő.

Másnap ismét várnak bennünket, mindössze Balatonboglárig kell átjutnunk. Hőségben, felhők nélkül tekerünk, kezdünk egy kicsit odakozmálni, így annyira nem is gond a viharfelhő, de néhány csepp esőn kívül ma sem találkozunk égi áldással. Jobbra, balra, elől, hátul, mindenhol esik, de minket valaki nagyon szeret odafönt, és úgy rendezi a felhőket, hogy a vízálló zsákokat csak a pocsolyák miatt kell a táskákra húznunk. Bogláron kényelmes ággyal, saját konyhával, hideg fröccsel várnak, itt is csobbanunk, nyújtunk, akro-jógázunk, palacsintázunk, borozunk a stégen, figyeljük a hattyúkat, a kacsákat, a horgászokat, majd tíz körül nyugovóra térünk: holnap ismét hosszabb szakasz következik. A világon semmi gond.