Szombaton síelni mentek a háziak. Egy hétig az enyém, meg egy szőke norvég lányé a ház. Szőke, karcsú, kékszemű norvég lány, ő is workawayezik, a lovakat ápolja. Tökéletesen hangzik, ugye? Én hoztam el a vasútállomásról, két perc beszélgetés után kiderült, hogy absztinens, vegetáriánus, erősen istenhívő és sosem káromkodik. El is fogyott az összes témánk.

A bejárónő mentette meg a napot, amikor kijelentette, hogy az utolsó vendég is elment, így minden maradék ételt meg kell enni, mert egy hét alatt megromlanak. Egy ötcsillagos Bed and Breakfast minden maradék étele valahogy így néz ki:

Lassan a fülemen jön ki a pármai sonka, füstölt lazacot kenek a macska táljába (dehogy kenek füstölt lazacot neki, úgy megettem mindet, ahogy volt). De a helyzet az, hogy nem fogok meghízni. Vasárnap feltúráztunk a másik dombra, végigtapostunk a gerincén, sárban és szélben és alkonyatban. A kis terrier néha elsüllyedt a mocsolyában, néha eltűnt a hullámzó fűben, ennek ellenére nagyon élvezte a kirándulást. Az autót meg majd kitakarítom, nem lett nagyon mocskos tőle, két nap alatt megleszek vele.

Égjenek a kalóriák. Hétfő óta kőműves-segéd vagyok, az is leszek egész héten. Falat építünk a kert elé, hogy a vendégek majd jól meglepődjenek, amikor átlépnek a kapun. Vágja őket mellbe a hely szépsége. Nagyon remélem, hogy mellbe fogja őket vágni, ugyanis eddig körülbelül kilencezerszer sújtottam le a kalapácsommal a vésőre, az alkarom már olyan, mint egy kovácsé, a markommal meg a szenet is gyémánttá tudnám préselni. Persze csak ha megint tudom majd mozgatni.

A főnököm, Archie, az univerzális, nemzetközi munkás tökéletes megtestesítője. Ésszel dolgozik. Hétfőn fél tízkor érkezett, fél tizenegykor szendvicsszünetet rendelt el. Egykor ebédszünetet. Háromkor hazament. Ő a munkás, aki ott van a Blahán az állványon, meg Wheathillen az árokban. Tizenkét éves kora óta űzi az ipart, élete első éveiben a főnöke sörben fizetett neki, így még a nagykorúságot sem érte el, tizenöt korsóval már meg tudott inni egy este alatt. Abban fizettek, baszod, mondja Archie. A norvég lánnyal ő sem beszélgetne nagyon sokáig. Persze amikor meglátta, egyből fütyült. Igen, így, ahogy leírtam, fütyült egyet, miért ne, egy sztereotip munkásnak ez legyen az első dolga. Archie egész nap dudorászik a rádióra, meg trágár szövegeket költ a popdalokra. A szexuális tartalom elég erős. Pár nap alatt kiderült, hogy Rihanna, Pink, Madonna, Kesha, Katy Perry, Nicki Minaj és Justin Bieber mind-mind kurvák. Hogy az összes reklám szart árul és hogy az ország rohadtul el van cseszve. Hogy a politikusok szemetek és hogy az élet drága és szívás.

De az a helyzet, hogy Archie mégis jó szakember. A fal ugyanis épül, a munkatempó növekszik, az óraszám is növekszik, emelkedni kezdett valami, kinőtt a földből és az ég felé tornászik. A háziakért hétvégén kell mennem a reptérre, kész fallal kéne őket fogadni. Kemény meló lesz, de maradt még vagy két suhintás a karomban. Főleg, hogy ezért most pénzt is kapok, ha hozzáteszem, hogy kiadásom nulla, akkor nem is keveset. Megsütök hát két baconba tekert, chedarral töltött kolbászt, aztán felfogom megint azt a fránya kalapácsot.