Három nap alatt meglett a háromszáz kilométer, húsz kilós csomagokkal, hol terepen, árkon-bokron, hol kocsmák söntésein keresztül. Sajnos a csomagok súlya nem várt negatívummal jár: a seggeink állóképessége a felére csökkent, így a Budapestről Várpalotáig teljesítendő százharminc kilométert többnyire a nyeregből kiállva tesszük meg.
Amikor rádöbbenünk, hogy a hatvanötös szám, amit a bicajos óra mutat, pont a táv fele, egyre sűrűbben állunk meg szövetkezeti italboltoknál. Chuck Berry (ejtsd: Csákberény) szőlődombjain elénk terem egy borospince, mi pedig nem az ignoráns, semmire sem kíváncsi turista mintapéldányai vagyunk, így megkóstoljuk a móri dombság rizlingjét és zenitjét is. Gasztrotúra, élménytúra, fájdalomcsillapítás: három az egyben.
Csákberény egyébként nagyon szimpatikus hely, és nem csak a borospincéi miatt: címerében a szőlődombokon kívül a berényi bicska is helyet kapott, hogy hangulatosabb legyen. Persze a pince tulajdonosa szemét módon nem kért pénzt a kóstolókért, bizonyára azt akarta, hogy ne jussunk el Várpalotáig. Egyébként ez az, ami igazán élménnyé tesz egy ilyen utazást: annyi jó emberrel találkozol, önzetlen segítőkkel, a mindennapok alatt alig tapasztalt kedvességgel, ahol idegen az idegennek segít, csak úgy, mert magyar, meg te is az vagy. Ha ezt a mentalitást át tudnánk menteni a munkahelyekre, a hétfőtől-péntekigbe, nem lenne ezzel az országgal semmi baj.
Ilyeneken gondolkozol, amikor gurulsz lefelé Csókakőről, vagy amikor a százhuszadik kilométernél megkezdődik a part Tésnek, mert a tési part egy rohadt szemétláda, az nem esik egyáltalán jól, csak csavarodik meg kavarog előtted, mint egy álnok kígyó, aki kilencven fokban mászik az égnek. Az utolsó kilométereket ráadásul terepen, mély homokban és éles kövek között teszed meg, így nyilván lefelé csak arra vágysz, hogy úgy száguldj, mint egy állat. Sikerült. Ami furcsább, hogy megúsztuk esés nélkül.
Várpalota fölött, a Badacsony szőlőben már terített asztallal várják a kimerült utazókat, szisszennek a sörök is, így egészen hamar belefeledkezünk a birsalmakrémlevesbe, és a kurkumás rizzsel, valamint tökmagolajos sült paprikával tálalt gombás csirkébe. Az eperraguval leöntött mentás-túrós palacsintánál már az sem zavar, hogy ülünk, aznap úgy tizenkettedik órája.
Az időjárásjelentés tíz napig tartó esőt mond, de az utazás kiváló, úgyhogy hozza élet, amit hoznia kell. Itt pedig jöjjön egy kis meglepetésvideó az első három napunkról:
