Ha már egyszer az angol hagyományokat akarom felfedezni, nem hagyhatom ki a lóversenyt. A britek ugyanis imádják a lóversenyeiket. Minden városnak van pályája, klubja, csapata, rajongótábora, fogadóirodája, satöbbi, satöbbi, ami a lóversenyhez kell. Ludlow egy jobbos, másfél mérföld hosszú ovállal rendelkezik, hétköznaponként közút meg golfpálya, eseményekkor aréna. A mostani esemény a fantáziadús Verseny Nap néven fut.

Azt nem mondom, hogy az időjárás kedvező, mivel esik az eső meg fúj a szél, de így legalább igazán autentikus az élmény. Kaptam kölcsön egy vadászöltönyt, mert az angolok vadászni is öltönyben mennek, kaptam egy vízlepergető kalapot is. Archie emlékeztetett, hogy ne felejtsek sznob módon nevetni, ha mindenki más nevet körülöttem, valahogy így, felemelt orral: Ham-ham-ham-ham-ham.

Nagyjából kétezer ember lézeng a versenyek előtt a pálya környékén. Nézegetik a lovakat, megvitatják az időjárást (ha angol vagy, a téma fontosabb, mint a gyereked születése), tippeket cserélnek. Ugyanis a lóversenyzés nem a versenyekről szól, hanem a fogadásokról. Huszonhét fogadóstandot számoltam össze, erre jön még rá a hivatalos iroda is. Vagyis közel harminc helyen adhatsz le tippeket a következő versenyre, legyen az a győztes ló, az első kettő, az első három, a mindenképpen dobogós ló, satöbb, satöbbi.

Mivel életemben először vagyok lóversenyen, szakértő szemekkel vizsgálom a lovakat (minden verseny előtt körbe-körbe sétáltatják őket, a korlát túloldalán meg kétezer ember ráncolja a homlokát, bólogat, sugdolózik). Elhatározom, hogy a kettes számú paripát, Beallandendall-t teszem meg, mert az őt kísérő lánnyal szemeztem egy sort, jó kis vörös, combos, nagyon tetszik. Beallandendall a második helyen fut be, nem is rossz kezdés.

A következő futam előtt megint lehömpölyög a tömeg a lelátókról az istállók köré, megint megy a mustra. A zsokék, mint a filmsztárok vonulnak be pár perccel a futamok előtt, kezet ráznak bizonyos emberekkel (gondolom ők nem ötfontost raktak fel tétnek, mint én), majd nyeregbe pattannak és kiviharzanak a pályára. A tömeg visszahömpölyög a lelátókra, a bukik ordítoznak, mindjárt zár a fogadás, most tegyük meg a téteket, hajrá, hajrá. Mivel ismét a kettes számú ló, Take a Break kísérője nézett ki a legjobban, ismét rá fogadok. Legutolsó lesz. Persze nem számítottam bele azt a három zsokét, akik ripittyára törtek, mert mondjuk a ló alá kerültek, amikor a ló kicsit túl optimistán – vagy kissé túl pesszimistán – ugrotta meg a megugrani valót.

A harmadik futamra már komolyabban vizsgálom a lovak kísérőit, de megint a kettesnek van a legszebb szeme, olyan kék, mint az ég Wales fölött, hát hogyne fogadnék az ő lovára. Ha azokkal az édes kis kezekkel simogatja, biztos, hogy hamar célba ér. Gyerünk Avispa, te leszel az én babám máma. Hát, a dobogóra felfér.

A negyedik menetre most már vissza kell valamennyit nyernem, döntöm el, céltudatosan megyek az istállókhoz, de erre mit látok? Az egyes számú lónál, Cloonacool-nál egy olyan gyönyörű kis barna, formás lányka áll, úgy mosolyog, nesze buki, itt az ötfontosom, nincs az az isten, hogy ne ő nyerne. De van, második lesz. Bemegyek az étterembe és kérek egy teát. Angolul iszom, tejesen (hehe) rászoktam. Itt állunk megint, a szép lányok viszik a pénzt, nem marad utánuk semmi, csak a csontig hatoló angol szél.

Az ötödik futam előtt, döntök hirtelen, elolvasom az esélyeket és nem a kísérő csaj alapján fogok dönteni. Mint látjátok, kezdek igazán profivá válni, a nagyobb ligában játszani. Elemzek és számolgatok, figyelem a szelet, a trágya illatát, szúrós szemmel nézek a lovakra, melyik ideges, melyik nyugodt, melyik nagyképű. Osztok-szorzok, három fő esélyesem maradt, ha Lady Persephone bejön, és van rá esély, öt az egyhez, akkor nullszaldós a napom. A kísérőnő alapján Chasing Fairies-t kellene választanom, de az egy a nyolcvanhoz arány nem túl biztató. Lady Persephone, te leszel az én igazi babám máma!

Eddig jó, eddig jó, úgy van, ügyesen ugrasz, ugord meg ezt is, az a csillagos sunyi kicsit meglépett, de ez még így jó, még ott vagy közel, gyerünk Persephone, már csak fél kör van, a dobogó nekünk nem elég, meg kell nyerni, ne hagyd, hogy elszakadjon az a barom, nyomjad már a gázt, te hülye francia kurva, hát nem igaz, baszod, tekerj már a ló fülén, hát beszarok, üssed-rúgjad, kalimpálj, hadonássz, gyerünk, gyerünk, baszod, hát köszi, köszönöm a nagy büdös semmit!

Micsoda hülye egy sport!