- Szeretnék két sült kolbászt, három bacont, egy adag babot, sült krumplit, két krumplilángost, két tükörtojást, egy sült paradicsomot, egy sült gombát és még két sült kolbászt.

Az angol nem teketóriázik, ha a korlátlan opciót választja. Reggelizz, mint egy király. Amíg várakozik, szed egy keveset a kontinentális asztalról is, ken egy lekváros kenyeret, bekanalaz egy adag salátát, esetleg az egészet egy kis gabonapehellyel indítja. Mellé kávét és teát szürcsöl, bőséges tejjel. Mindkettőt.

anglia oxfordshire munka english breakfast
Idáig hallom Update Norbi sikoltását.

Azt gondolnánk, hogy a Full English Breakfast kifejezés túlzás, de nem az. A tele, itt tényleg tele. Kilenctől fél tizenkettőig lapátolhatják a vendégek magukba a személyenkénti pár ezer kalóriát, és van olyan, aki ki is használja ezt a két és fél órát. Én a trénerem mellett figyelek, húzogatom a szemöldökömet a tarkómig egy-egy rendelésnél, persze csak úgy magamban, mert az arcomon széles a mosoly. Életemben nem pincérkedtem még, viszonylag sok az új inger, a rendelési rendszert, az étlapot, a kedvezményeket, a struktúrát, mindent meg kell tanulnom, közben meg villámgyorsan működnöm. Persze az első napon egyedül még nem viszek asztalt, sőt, mindenkinek elmondjuk, hogy ma kezdtem, erre az angolok vidáman bólogatnak és adják a borravalót. Sok sikert kívánnak. Hát itt mindenki jófej?

Kezdés előtt egyébként ellátogattam egy úgynevezett Charity Shop-ba, utána meg még háromba. A Charity Shop lényege, hogy az angolok beadják elnyűtt, megunt, kinőtt, kényelmetlen, vagy rossz emlékeket idéző holmijukat a boltba, a bolt meg eladja azokat a százötven fonttal érkező magyar fiataloknak, meg a vásárolgatásfüggő idősebb néniknek. A négy bolt egymáshoz képest száz méteren belül található, ez egy nagyon jótékony utca. Fekete inget egyet lelek, kicsit bő. Két font. Jó lesz. Fekete nadrágból már nagyobb a választék, találok egy sötétszürkét és egy kéket is, el is hozom mindkettőt. Alig fizetek többet, mint a fénymásolásért.

Persze akármennyire is óvatosan költekezem, a pénzem fogy. Ez egy nagyon rossz tulajdonsága, de folyton szembesülök vele. A tíz fontok tünedeznek el a buszjegyekben, az étkezésekben, a kötelező kiadásokban. Gond még azért bőven nincs, főleg, hogy a borravaló, amiről a trénerem a javamra lemondott, már vissza is hozta azt a néhány fontot, amit az ingre meg a gatyákra költöttem, de nagyon örülök, amikor a négy órás bevezetőnapom végén a főnök közli, hogy holnap is jöhetek. Ha pedig a tanoncként töltött órák alatt rendben leszek, teljes munkaidős állást kapok. Ez az ötödik napom Angliában.